4.fejezet (Megfeledkezés egy bizonyos napról) 1.rész

Egy szép napra felkeltem. Nem volt ott senki. De láttam valakit a bokrok mögött. Lia volt az. Integetett nekem.
-JÓ REGGELT!-ordított egy jó nagyot.
Én csak integettem.
-Ne ordíts!-mondta Yuri.-Jah, bocsi felkeltél...
Amy ide futott hozzám.
-Még mindig beteg vagy.-mondta és megfogta a fejemet.
-Te...ssék?-mondtam és néztem Amyt ahogy gondolkozik.
-Ma reggel megnézte Yo, hogy ha beteg vagy és lázas vagy még mindig. Jah, de most szerzünk kaját. Te maradj itt.
-Ok.
Ott ültem egy helyben a szalmán. Vártam. Egy szekér jött. Egy herceg volt benne. Jól nézett ki, fekete haja volt. Egyszer csak Lia oda futott leállította a kocsit. Beszéltek valamit a kocsissal. Aztán odament a herceg ablakához és neki is mondott valamit. A herceg kiszállt a kocsiból, és Liának adott egy üveget. A herceg visszaült a kocsiba és elindultak. Lia elkezdett futni hozzám.
-Tessék.-mondta és az üveget felém nyújtotta.
-Ez micsoda?-kérdeztem Liától.
-Egy gyógyszer a lázra.
Aha. Gyógyszer. Így már érthető. Egy kanál is ott volt. Megfogtam a kanalat és egy jó nagy adagot bekaptam.
-Undorító...-mondtam és megnéztem a gyógyszer címkéjét.
-ITT VAN A KAJA!-mondta Yo és hozta a kaját.
Hús, bogyók, teák voltak. Én csak teát ittam. Mások meg tele tömték magukat.
-Menjünk el erre a fesztiválra!-mutatta Lula, hogy egy lapon fesztivál lesz.
-Tőlem.-mondta Yuri miközben megitta a teát. Lula folytatta:
-A fesztivál holnap lesz este 6 órától. Kimonóba kell jönni és bármit lehet hozni.
-Aha, és amúgy ezt hol találtad?-kérdezte Amy.
-A kocsis csomagtartójából esett ki.-mondta Lula.
-MENJÜNK EL A HERCEG KASTÉLYÁBA!-mondta Lia teli szájjal.-Ott addig készülhetünk a fesztiválra, szobákat kapunk és addig ott leszünk.
-Ok, ez amúgy nem rossz ötlet.-mondta Yuri miközben felvette a hosszú kabátját.
-Szólok a hercegnek, hogy ott álljon meg ahol van.-mondta Yo és már el is ment.
Vártunk 2 percet, és Yo visszajött és mondta, hogy menjünk. Yuri újra felemelt és gyorsan elvitt a kocsihoz.
Újra...hihi. Megérkeztünk a kocsihoz. Engem meg Yuri beültettek, de többiek nem akarnak beülni.
-És ti most egy kalandba sikerült belépnetek?-kérdezte a herceg miközben engem nézett.
-Jah, de ti szervezitek a fesztivált?-mondta Yuri, és át karolt.
-Yuri...kérlek ne.-mondtam és újra szenvedtem, hogy a karját levegyem a vállamról. De ő nem engedte.
A herceg csak minket nézett. Biztos egy perverz herceg...
-És...ti JÁRTOK?-kérdezte és egy perverz pofát váltott.
Na, én mit mondtam? PERVERZ!
-I...
-NEM!-mielőtt kimondta volna Yuri, kimondtam, hogy "NEM!"
Megérkeztünk a kastélyhoz. EZ GYÖNYÖRŰ KASTÉLY!

***

Eljött a vacsora ideje.

-Nyami!-mondta Amy miközben egy csirkeszárnyba beleharapott.

-Én mivel egyem a húsit?-mondta Yo és kereste a megfelelő kaját.

-Szerintem saláta és sült krumplival egyed a húst.-mondta Yuri teli szájjal.

Én csak ettem, ettem, ettem...

-Tabemono o arigatö! Hmp!-mondtam japánul, mert ugye mi japánok vagyunk.

De tudjátok, hogy azt mondtam, hogy "Köszönöm szépen az ételt!" Bementem a lakosztályomba és pizsamára váltottam.

-Bár nem tudok aludni valamiért, de lefekszek.

***

Most a reggelt kihagyom meg a délutánt. Most legyen az eszetek a fesztiválon. Én egy cuki fekete virágos kimonóban voltam összekötött hajjal. Vittem egy kosárba kandírozott almát és egy papírt. Távol voltam a barátaimtól. Mögöttük 100 méterre. Sok mindent néztem meg olvastam. A legfurcsább egy lány volt aki úgy nevezete magát, hogy: Kandúr lánya, becenév: Kandúr Grófnő. Na, furi. Én egyedül jól szórakoztam. Kicsit furcsa, hogy senki se jött oda hozzám a barátaim közül. Én odamentem és megkérdeztem a Kandúr Grófnőt, hogy:

-Te miért vagy itt?

-ÓÓ! DE CUKI VAAAGY!-mondta és elkezdet nyomkodni az arcomat.-Én?! Jah, én miért vagyok itt?

-Igen.

-Én azért vagyok itt, mert a herceg testőre vagyok és egyben a csaja.

Na, én akkor kiakadtam. Csaja?! Testőr?! Jaj, ne már! Akkor jött a következő vevő és engemet kitúrt.

Én előre mentem. Egyszer valaki megbökött. A herceg volt:

-Valami baj van?-kérdezte a herceg.

-Ne beszélj most velem...-mondtam és ránéztem.

-De...

-NINCS SEMMI! HAGYJ BÉKÉN!-mondtam sírva és elfutottam.

Egy lap kiesett a kosaramból. A herceg felvette és elolvasta. Csodálkozva nézett engem.

Folytatjuk...