Na, most nektek elmesélek egy történetet a mi hős tettünkről. A nevem Lucy. A történet itt kezdődik egy szép napon...
-Hova megyünk?-kérdeztem a bátyámtól.
-Suliba. Magyarán egy akadémiába.-mondta a tesóm.
-Tessék?! Nekem nem is mondtál ilyet!
-De felvettek minket egy akadémiába.
Elővett egy lapot és megmutatta:
Üdvözöljük önöket az akadémián!
Az akadémián kirándulásról, tanulásról, versenyeken és ünnepségekről lesz szó.
Önök 9-sek lesznek Lucy és Yo. (tesóm) A 9 - A osztályba fognak járni. Kérem csináljanak egy
bemutató lapot, amit kérem szépen nekem adjátok. Köszönöm, hogy nálunk fognak járni!
Mary igazgatóné
Nagyon lassan olvastam el, de sikerült.
-Hogy gyorsan odaérjünk egy biciklit kölcsönöztem ki.-mondta és rámutatott a biciklire.
-Rendben...de...izé... hol kapaszkodok?-kérdeztem de már tudtam, hogy át kell karolnom.
-Karolj át.
-Ok.
Elindultunk. Sok szép helyet néztünk meg és láttunk. Hűűhááztam sokat de őt nem zavarta. Mióta a szüleink meghaltak, azóta csak benne bízhatok. Tettünk pár kitérőt, ahol inkább házak voltak mint szép és híres helyek.
-Vegyünk egy italt?-kérdezte egy idő után, és rám mosolygott.
-Ha lehet...-és én vissza mosolyogtam.
Megálltunk egy közeli bevásárlóközpontban, ahol egy narancslevet vettünk és kettő szendvicset.
-Mikor érünk oda?-kérdeztem.
-Befordulunk aztán meg egyenesen ott lesz az akadémia.
Jah, el is felejtettem, hogy az akadémián bent kell aludni nem egy házban. Találtunk egy bicikli megállot az akadémián, oda leraktuk a bicajt. Bementünk az ajtón aztán egy hölgy köszönt nekünk.
-Jó estét kívánok önöknek! Ha jól tudom önök azok a bizonyos testvér.
-Igen, mi vagyunk azok a bizonyos testvérek.-mondta a tesóm.
-Őőő...hol van a húga?
Yo háta mögött voltam. A nő nagyon kedvesen rám mosolygott. Én csak meg néztem, mint egy nem normális. Yo megfogta a kezemet, mert ugye kellett mennünk az igazgatói irodába. Akkor én be voltam tojva, mert nem szeretek sok ember előtt lenni. Megérkeztünk, csak egy lány volt ott meg biztos az igazgató.
-Üdvözlöm önöket!-mondta az igazgató. -Ő itt a diáktanácselnök, Lia.
-Sziasztok! Lia vagyok. Ha valamit nem tudtok csak szóljatok nekem.-mondta a szárnyas lány biztos egy angyal. Bár én is fantázia lény vagyok meg a tesóm is. Én szellem a bátyám meg kristály harcos.
-A...hogy is mondjam...a szolgálólány Ou elkísér a szobátokba. Külön lesztek, mert lány és fiú nem lehet együtt. Megmutatom a fürdőszobákat és a sport pályákat.-mondta Lia és kivezetett minket az irodából.
Megmutatta Ou a fürdőszobákat (külön, mert nem együtt van a szobával), kint a pályákat meg a nyugodt helyet, és végül a szoba.
-Ki lehet díszíteni ahogy akarjátok. De nem az egész szobát, mert szobatársaitok lesznek.-mondta Ou. -Yo, neked egy szobával arébb lesz a szobát.
-Kösz.-mondta Yo és már be is ment.
-Neked itt van.
Nem szóltam semmit csak benyitottam. Egy lány volt ott csinos narancssárga ruhában. Fekete haja volt lófarokba kötve. Megfordult és köszönt:
-Szia! Biztos te vagy Lucy. Én leszek a szobatársad. Az én nevem Amy.-mondta a lány akinek gyönyörű arca volt.
-Szi...a-mondtam, mert kicsit ijesztően beszélt hozzám.
-Szellem vagy. Mert a szellemek szoktak ilyesmi ruhákat hordani. Úgy tudom.
Hosszú ruhában voltam és fekete volt. Volt rajta pár masni. A szellemeknek ez a divat. A háta mögött volt egy szép lapát.
-Te meg egy sírásó.-mondtam és közben a lapátot néztem csillogó szemmel, mert szép tiszta volt a lapát.-Szép a lapát.
-Jah, köszi...most tisztítottam le.-mondta és egy kicsit kipirult.-Tényleg! Óóóó! Megfeledkeztem a vacsoráról!
-Vacso...
Mielőtt kimondtam a szót, megfogta a kezemet és kimentünk az ajtón. Nem tudtam, hogy miért mondta, hogy vacsora. Mikor leérkeztünk a harmadik emeletről futva, akkor kinyitott egy ajtót.
-Ez az ebédlő. Itt szoktunk reggelizni, ebédelni és vacsorázni.-mondta Amy és rámutatott az asztalokra.
Megláttam a tesómat. Jót röhögött egy fiúval. Csakis a szobatársa lehetett.
-Oda fogunk ülni.
Újra futni kezdtünk egy asztalhoz, tele volt lányokkal. Mind szép volt. Az egyik vámpír, a másik ugye a diáktanácselnök volt. És hát még mi voltunk.
-Szia Lia, szia Lula!-köszönt Amy nekik.
-Szia Amy!-köszönt vissza teli szájjal a vámpír lány.-Ő...kicsoda???
-Az új lány.-mondta Lia.-Szerintem tök CUKIII!
Néztem őket mint egy hülye. Leültünk. Elkezdtek beszélni csomó csajos meg jó dologról, amire nem tudtam válaszolni.
-Melyik a kedvenc filmed?-kérdezte Lia.
-Ki tetszik neked innen?
-Mit olvastál ki először?
-Mi...
-Bekussolni!-ordítottam rájuk.
Megrémültek.
-Bocsi. Túl sokat kérdeztünk tőled.
Sajnálatosan néztek lefelé.
-Bocsi, hogy ilyen hirtelen rátok ordítok csak én is szeretnék válaszolni meg kérdezni.
-Jól van, kérdezz!-mondta Lula és egy fánkot nyomott a szájába.
-Kiül a tesóm mellett?-kérdeztem, és rámutattam tesóm melletti fiúra.
-Az a tesód?-kérdezte Amy.
-Aha.
-Jah, az meg Lula bátyja. Yuri. A mi osztályunkba jár. Egy nyomorék.
-Az.-mondta Lula.
A saját tesójára mondja, hogy nyomorék. Bár én is szoktam mondani a tesómra. Hihi...
-Na, én befejeztem a kaját.-mondta Lia és felállt.
-Én is.-teli szájjal mondta Amy.
-Te kész vagy?-kérdezte Lula, és rám nézett.
Én még mindig Yurit és Yot bámultam. Ő már be is illeszkedett. Búsult fejjel lenéztem.
-HAHÓÓÓ!-ordított Amy a fülembe.
-Jah, bocsi.-mondtam és kivittem a kaját a szemetes kukába.
Mikor már az ajtó felé tartottam valaki megfogta a kezemet. Yo volt az.
-Szia!-köszönt nekem.
-Őőőő...szia...-mondtam és elakartam indulni de vissza húzott.
-Milyen a suli?
-Jó?
Nekem mindig ez volt a válaszom, ha ezt kérdezte. Felnevetett.
-Szia, biztos te vagy Yo.-köszönt Yonak Lula.
-Te meg Lula.-válaszólt a bátyám.
-Most be kell menni a szobákba.-mondta Amy.-Majd holnap talizunk Yo!
-Ok! Jó éjszakát!
Amy-vel felmentünk nagy nehezen a harmadik emeletre. Miért is oda raktak minket? Na, mindegy.
-Lezuhanyzok. Ok?-kérdezte Amy.-Jah, te is jöhetsz, mert többen is lehet zuhanyozni.
-Nem én már reggel lezuhanyoztam.-mondtam és az ágyba dőltem.
-De...tiszta kosz vagy.
-Majd holnap kimosom a ruhámat.
-Ok.- mondta és kiment az ajtón.
Jó puha az ágy. Elő vettem a ládikom és az albumot kivettem belőle (amúgy kicsi ládikó van nekem, nem nagy).
-Ez volt az első fesztiválom Yoval.-mondtam és rámosolyogtam a képre.
-Ez meg plüsscica kép, mikor megkaptam a plüsscicát!
Ránéztem a plüsscicára. Nagyon régóta megvan nekem. Mindenhova elviszem.
-VISSZAJÖTTEM!-ordított Amy, pizsamában volt.
-Jah, a pizsamát fel kell vennem!-mondtam és rácsaptam a fejemre a kezemet.
Bementem a vécére és pizsamát vettem.
-Kész.-mondtam és a tükörbe néztem. Néztem milyen szép vagyok. De vannak nálam szebb lányok. Visszamosolyogtam a tükörbe. Kimentem az ajtón. Amy egy egyenruhát tartott a kezében.
-Ez lesz az egyenruhád.-mondta és felém mutatta az egyenruhát.
-Ide egyenruha kell?-kérdeztem és elvettem a kezéből.
-Igen. És...mi szoktál csinálni hétvégenként?
Ránéztem és a szekrénybe raktam az egyenruhát.
-Blogot írni. Mert van egy blogom.-mondtam és leültem az ágyra.- És még kimenni a levegőre rajzolni.
-Aha.-mondta Amy és már mondta tovább.-És...nincs kedved megnézni szombaton, hogy hogy ások el egy embert?
-Nem akarok hullát látni.
-De csak egy műbabát ások el.
-Jah...-mondtam és csillogott a szemem.
-De jöhetnek a többiek is ha akarod?-kérdezte oda hajolt hozzám.
-Jó, lehet...de kicsit hajolj távolabb.
-Bocsika. De nem vagy fáradt?
-Egy kicsit.-mondtam és a takarót magamra húztam.
-Oké, akkor feküdjünk le.-mondta és lekapcsolta a villanyt.
-Jó éjszakát!-mondtam és mosolyogtam rá.
-Jó éjt!-mondta ő is és visszamosolygott rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése