5.fejezet (Megfeledkezés egy bizonyos napról meg mások) 2.rész

A herceg csak nézett engem. Mikor befordultam már nem nézett. Mert ugye nem látott. Megálltam. Neki dőltem a falnak. Hallottam amit  a többiek beszélnek, de egyszer semmi. Suttognak. Nem néztem oda.
Elmentem a kastélyba. Leraktam a kosarat az ágyamra.
-Lezuhanyzok...-mondtam miközben a törülközőmet kerestem.
Elgondolkoztam miközben zuhanyoztam.
-Mit beszéltek?!-mondtam és a tükörbe néztem. Kijöttem és megtörülköztem. Bekötöttem a hajamat kontyba. Kicsit írtam még a blogomba.

Sziasztok! 

Lucy vagyok...mint tudjátok. Ez a nap nem volt valami jó. Én most egyedül vagyok egy hercegi kastélyban. Hosszú történet. Senki se foglakozott velem! De nem ez a baj...ÁÁ! Nem most írok a blogba. Fáradt vagyok. Majd máskor folytatom...

xoxo, Lucy Cold


Leraktam a gépet az asztalra.
-Na, mindegy!-mondtam és betakaróztam.
Majdnem elaludtam de valaki kopogott. Felordítottam:
-Ki a franc...?!-kinyitottam az ajtót.

Egy torta! Mégis eszükbe jutott!
-Arigatö!-mondtam és a tesómra ráugrottam.-Hogy?!
-Josh-nak, magyarán a hercegnek egy lap esett le a lábára. És az a te lapod volt amin ez volt:
Ma van a szülinapom!-mondta Amy miközben engem nézett.
-Köszönöm...nagyon...-mondtam és sírva fakadtam.-Azt hittem, hogy elfelejtitek!
-Nem dehogyis!-mondta Yuri és megsimogatta a fejemet.-Ha ezt meglátja valaki a barátaid közül, mi megadjuk azt a pillanatot!
Őszintén én, én, én...megcsókoltam Yurit. Mindenki szeme láttára! CIKI! Mikor elengettem Yurit ki volt pirulva. Amikor a tesómra néztem rám mosolygott.
-Na, menjünk le megenni a tortát!-mondta Amy és már futott lefelé.
A többiek is mentek utána. Mi ketten Yurival ott maradtunk.
-Ez mi volt?-kérdezte Yuri.-Na, mindegy. Menjünk mi is, ok?
Csak bólogattam. Lementünk Yurival. Már a barátaim az asztalnál ültek.
-FINCSI!-mondta Lia miközben egy szeletet megevett.
-Tényleg finom ez a csokis és zöldalmás torta.-Yuri mondta és megevett két szeletet.
-Azért hagyjunk a szülinaposnak.-mondta Josh és rám nézett.
Én csak ettem mint egy őrült. Miután megettük a tortát két lány volt az ajtónál. Az egyik a Kandúr Grófnő volt a másik egy karcsú, kék hajú lány.
-Sziasztok!-köszönt Josh nekik.
A kék hajú lány az asztalunkhoz futott és leült Josh mellé.
-Szia...-mondta a kék hajú lány és Josh vállára hajtotta a fejét.-Sziasztok...Sora a nevem...
-Ő itt a tesóm.-mondta Josh és megsimogatta.
-De ő nem úgy néz ki mint te.-mondta Yo a kislányra mutatott.
-Árvaházból volt. Itt van ni a képe:

Megmutatta Josh. Csinos volt de valami más volt a furcsa.
-Ennek zöld haja van és zöld szeme.-mondtam és rámutattam a szemére.
-Igen, mert így nézett ki.-mondta Josh és elrakta.-Mert volt itt egy háború amiben megsérült. És így lett kék a haja meg kék szeme. De azt nem tudjuk, hogy miért lett beteg kislány.
Aha. Gondoltam. Mert a kislány tényleg valamiért nem volt jó állapotban.
-De cuki...-mondtam és kipirultam.
Felmentem a szobámba és megfürödtem. Mert ugye este volt.
Valamit hallottam kintről, kinéztem az ablakon. Sora és a démon beszélgettek. Hallottam is miről beszélnek.
-Szia kicsi Sora!-mondta a démon és egy vigyort vágott.
-Szia és hagyj békén minket.-mondta Sora, és valamivé átváltoztatta a szemét. Egy háromszög és egy kör volt benne.
-Ide figyelj Sora te tudod mi vagy!
-Nem.
-Te egy tömegpusztító fegyver vagy.-mondta a démon.-Ezt tudja a bátyád?
-Kicsoda vagyok?-kérdezte és visszaváltotta a szemét rendes állapotba.
-Áh! Nem is tudod mi vagy? Na, de mindegy kell mennem haza. Bocs majd folytatjuk. Szia!
Elment a démon. Sora elgondolkozott de elment ő is. Néztem csodálkozva.
-Ááá!-mondtam és valaki elhúzott az ablakból.
Nyalogattam valakinek a kezét. Elengedett.
-Mi a franc...?!-mondtam és ránéztem. Sora volt.
Ki voltam akadva.
-"Most ki fog nyírni!"-gondoltam és a falnak nekidőltem.
-Tudom, hogy hallottad...-mondta és könnyek jöttek ki a szeméből.-De kérlek ne mondd el senkinek!
Nem mondtam semmit. Csak bólogattam. Kiment az ajtón.
-Na, mindegy!-mondtam és az ágyba dőltem.-Nem fogom elmondani senkinek! Jó éjt!

***

-Hahó! Kell mennünk!-ordított valaki a fülembe.

-Jajj! MI VAN?!-mondtam és Lia volt előttem.

-Megyünk Amy uncsi tesójához!

Aha. Uncsi. Tesó.

-De menjünk előbb reggelizni-mondta Lula mert ő is ott volt.
Mikor a konyhához értünk Yo ült a fotelben és egy teát szürcsölt.
-Jó reggelt!-mondta Josh miközben a reggelit csinálta.
Sora is ott volt mellette, és csinálta a ,,hercegnő'' szusit. Rám nézett szomorkásan. Én csak néztem.
-Ülj le ide.-mondta Yo és mutatott a fotelre.
Leültem. Nézett valamit. Közelebb hajoltam:

Röhögés tört ki belőlem:

Hihihi!

-Látod mi van odaírva!-mondtam miközben röhögtem.
Yo csak nézett.
-MI A FRANC EZ?! HOGY KERÜLÖK A TÉVÉBE?!-mondta Yo és ordított egy nagyot.
-Mi van veletek?-kérdezte Sora és ránk nézett.
Látta, hogy én röhögök Yo meg csak néz. Biztos azt gondolja, hogy passzolunk egymáshoz és, hogy milyen hülyék vagyunk.
-De ne röhögj, Lucy!
-Miért ne?!
-Mert...KUSS!-mondta Yo és szét törte a poharat.
Közben a Mi Ritmo zene ment.
-Illik a zene hozzá.-mondta Lula miközben nézte a könyveket.
-Mi van odaírva?-kérdezte Josh és odajött hozzánk.
Kitört belőle is a röhögés és hangosan olvasta:

Nah szóval : Van egy lány a suliban aki tetszik nekem.Tél volt, és a lányok (egy évvel idősebbek mint mi) meg mi a fiúk kimentünk hógolyózni.Az új cipőm volt rajtam, ami kicsit csúszott, mert tök sima volt a talpa. Épp az a lány volt hozzám közel aki nekem tetszik, meg akartam dobni, de lépés közben megcsúsztam, és elég érdekes pontjára estem rá :$ Elég gáz volt, de majd a haverjaim röhögtek én meg egy pofont kaptam.

-Hülye vagy!-mondta Lula és ő is röhögött.-De ez igaz, ciki dolog.
-DE KIÍRTA KI! KI A FRANC EZ?! ÉS EZ AZ ÉN NAPLÓM!-mondta Yo és fogta a fejét.
-Valaki írt a telefonodon.-mondta Sora és Yonak oda adta.
Hangosan olvasta:

Yuri:

Szia, Yo! Yuri vagyok. MEGLEPETÉS!!! Mi Amyvel kiraktuk a tévébe egy ciki történetedet. A naplódat megszereztük és lemásoltuk azt egy lapra és bevittük a tévéügyelősre. De jó zene ment közben nem, de?
Ez csak vicc volt! De minden ember látja aki tévézik. Szívesen!

-Hogy az a...?!-mondta Yo és a telefont majdnem eltörte, de időben kivettem a kezéből.
-Megjöttünk!-Amy jött be az ajtón aztán meg Yuri.
-Miért?!-mondta Yo nyafogósan és nézte őket.
-Szórakozni akartunk!-mondta Yuri és kitört belőlem meg Sorából a röhögés.
Sora tud röhögni? Na, ez kicsit furi.
-Kész a kaja!-mondta Josh és az asztalra tette.
Leültem, és csak mutattam:
-EZ MIND AZ ENYÉM?!

Ilyen nagyokat szoktunk enni de most nem bírom megenni

-Igen!-mondta Lia olyan fejjel, hogy ,,Kérek egyet!''
-Kell egy kicsi?-kérdeztem és a szushi darabra mutattam.
-Lehet? Akkor egy hercegnő szushit kérek szépen.
Odaadtam neki. Megette máris.
-Fincsi volt!-mondta és fogta a hasát.
Én csak ettem. Tényleg finom.
-Sora, hol tanultad meg ezt csinálni?-kérdeztem és tiszta rizses volt a szám, mert volt külön egy tálba rizs.
Sora megállt és rám nézett.
-Az anyukámtól. A legeslegrégebbi anyukámtól.-mondta és megfogta a mellkasát.
Gondoltam nagyon nem ismerhette és hiányzik neki az anyja.
-Na, mennünk kell!-mondta Yuri és megfogta a székemet.
-Mi van?-kérdeztem mikor a székemet maga elé fordította.-Eszek.
-De mennünk kell.
-Megeszem.
-Azt hittem nem bírod megenni.-mondta Yuri miközben közelebb hajolt hozzám.
És akkor...ráköptem Yurira.
-Bocsi!-mondtam és befogtam a számat.-De honnan tudod, hogy nem bírom megenni?
-Yuri mindent lát benned.-mondta Amy és hősies pózba állt.
-Csak belém?!
-Jah.-mondta Yuri.
Basszus! Miért pont belém?!
-De jó neked.-mondta Yo miközben még mindig azt a hülye tévét nézte.
-Miért is?-kérdezte Josh.
-Mert akkor többet is megtud magáról meg Yuri.-mondta Yo.
És perverz pofát vágott, és rám nézett.
-Most miért kell ezt csinálnod! De nem jó ha Yuri mindent megtud RÓLAM!-mondtam és felálltam az asztaltól.-Na, megyek öltözni!
Elindultam a szobám felé de be volt zárva és ezt volt ráírva:

Elnézést de ezt a szobát könyvtárnak fogjuk használni! Bocsánat a kellemetlenségért!

Kastélyi Dolgozók 

-Tessék?!-mondtam és láttam, hogy egy táska van az ajtó előtt.-Az enyém?! De hogyan?!
Na, jó! Írtam egy SMS-t Liának, mert már nem akarok lemenni a konyhába.
Vissza is írt. Írta, hogy:

Lia:

Jó menj az én szobámba öltözni! Menj balra és a 127. szoba lesz az.
Szivike!

Jó. Elindultam és ki volt írva Lia szobája. Bementem...egy luxus szobát kapott!
-De jó!-mondtam és a fürdőbe kukkantottam.
Átöltöztem. Ruha: kész, cipő: kész, sapka: kész, nyaklánc: kész, nadrág: kész.

Ruha

Nadrág

Cipő

-Kész vagyok!-berontottam a konyhába.
-Na, indulunk?-kérdezte Josh.
Mindenki bólogatott. Kimentünk a kapun, és mindenki egy kocsiba ült bele. Én Yurival kerültem egy kocsiba és Josh vezette azt. Yuri, boldog vagyok. YURI?! Miért én kellett mellé ülnöm és kocsiba kerülnöm. Na, mindegy elindultunk.

4.fejezet (Megfeledkezés egy bizonyos napról) 1.rész

Egy szép napra felkeltem. Nem volt ott senki. De láttam valakit a bokrok mögött. Lia volt az. Integetett nekem.
-JÓ REGGELT!-ordított egy jó nagyot.
Én csak integettem.
-Ne ordíts!-mondta Yuri.-Jah, bocsi felkeltél...
Amy ide futott hozzám.
-Még mindig beteg vagy.-mondta és megfogta a fejemet.
-Te...ssék?-mondtam és néztem Amyt ahogy gondolkozik.
-Ma reggel megnézte Yo, hogy ha beteg vagy és lázas vagy még mindig. Jah, de most szerzünk kaját. Te maradj itt.
-Ok.
Ott ültem egy helyben a szalmán. Vártam. Egy szekér jött. Egy herceg volt benne. Jól nézett ki, fekete haja volt. Egyszer csak Lia oda futott leállította a kocsit. Beszéltek valamit a kocsissal. Aztán odament a herceg ablakához és neki is mondott valamit. A herceg kiszállt a kocsiból, és Liának adott egy üveget. A herceg visszaült a kocsiba és elindultak. Lia elkezdett futni hozzám.
-Tessék.-mondta és az üveget felém nyújtotta.
-Ez micsoda?-kérdeztem Liától.
-Egy gyógyszer a lázra.
Aha. Gyógyszer. Így már érthető. Egy kanál is ott volt. Megfogtam a kanalat és egy jó nagy adagot bekaptam.
-Undorító...-mondtam és megnéztem a gyógyszer címkéjét.
-ITT VAN A KAJA!-mondta Yo és hozta a kaját.
Hús, bogyók, teák voltak. Én csak teát ittam. Mások meg tele tömték magukat.
-Menjünk el erre a fesztiválra!-mutatta Lula, hogy egy lapon fesztivál lesz.
-Tőlem.-mondta Yuri miközben megitta a teát. Lula folytatta:
-A fesztivál holnap lesz este 6 órától. Kimonóba kell jönni és bármit lehet hozni.
-Aha, és amúgy ezt hol találtad?-kérdezte Amy.
-A kocsis csomagtartójából esett ki.-mondta Lula.
-MENJÜNK EL A HERCEG KASTÉLYÁBA!-mondta Lia teli szájjal.-Ott addig készülhetünk a fesztiválra, szobákat kapunk és addig ott leszünk.
-Ok, ez amúgy nem rossz ötlet.-mondta Yuri miközben felvette a hosszú kabátját.
-Szólok a hercegnek, hogy ott álljon meg ahol van.-mondta Yo és már el is ment.
Vártunk 2 percet, és Yo visszajött és mondta, hogy menjünk. Yuri újra felemelt és gyorsan elvitt a kocsihoz.
Újra...hihi. Megérkeztünk a kocsihoz. Engem meg Yuri beültettek, de többiek nem akarnak beülni.
-És ti most egy kalandba sikerült belépnetek?-kérdezte a herceg miközben engem nézett.
-Jah, de ti szervezitek a fesztivált?-mondta Yuri, és át karolt.
-Yuri...kérlek ne.-mondtam és újra szenvedtem, hogy a karját levegyem a vállamról. De ő nem engedte.
A herceg csak minket nézett. Biztos egy perverz herceg...
-És...ti JÁRTOK?-kérdezte és egy perverz pofát váltott.
Na, én mit mondtam? PERVERZ!
-I...
-NEM!-mielőtt kimondta volna Yuri, kimondtam, hogy "NEM!"
Megérkeztünk a kastélyhoz. EZ GYÖNYÖRŰ KASTÉLY!

***

Eljött a vacsora ideje.

-Nyami!-mondta Amy miközben egy csirkeszárnyba beleharapott.

-Én mivel egyem a húsit?-mondta Yo és kereste a megfelelő kaját.

-Szerintem saláta és sült krumplival egyed a húst.-mondta Yuri teli szájjal.

Én csak ettem, ettem, ettem...

-Tabemono o arigatö! Hmp!-mondtam japánul, mert ugye mi japánok vagyunk.

De tudjátok, hogy azt mondtam, hogy "Köszönöm szépen az ételt!" Bementem a lakosztályomba és pizsamára váltottam.

-Bár nem tudok aludni valamiért, de lefekszek.

***

Most a reggelt kihagyom meg a délutánt. Most legyen az eszetek a fesztiválon. Én egy cuki fekete virágos kimonóban voltam összekötött hajjal. Vittem egy kosárba kandírozott almát és egy papírt. Távol voltam a barátaimtól. Mögöttük 100 méterre. Sok mindent néztem meg olvastam. A legfurcsább egy lány volt aki úgy nevezete magát, hogy: Kandúr lánya, becenév: Kandúr Grófnő. Na, furi. Én egyedül jól szórakoztam. Kicsit furcsa, hogy senki se jött oda hozzám a barátaim közül. Én odamentem és megkérdeztem a Kandúr Grófnőt, hogy:

-Te miért vagy itt?

-ÓÓ! DE CUKI VAAAGY!-mondta és elkezdet nyomkodni az arcomat.-Én?! Jah, én miért vagyok itt?

-Igen.

-Én azért vagyok itt, mert a herceg testőre vagyok és egyben a csaja.

Na, én akkor kiakadtam. Csaja?! Testőr?! Jaj, ne már! Akkor jött a következő vevő és engemet kitúrt.

Én előre mentem. Egyszer valaki megbökött. A herceg volt:

-Valami baj van?-kérdezte a herceg.

-Ne beszélj most velem...-mondtam és ránéztem.

-De...

-NINCS SEMMI! HAGYJ BÉKÉN!-mondtam sírva és elfutottam.

Egy lap kiesett a kosaramból. A herceg felvette és elolvasta. Csodálkozva nézett engem.

Folytatjuk...

3.fejezet (Chilie vagy allergia?)

Felkeltem. Nemvolt senki a szobában. Csak én.Nagyon hülye pofát vágtam amikor felkeltem.
-Ja!-már tudtam miért nincs itt Amy. Gyorsan felvettem egy ruhát, egy bakancsot és lófarokba kötöttem a hajamat. Gyorsan Yo és Yuri ajtaja felé tartottam.
-Yuri, Yo! Gyertek ki!-kopogtam egy jó nagyot.
Nem válaszoltak.
-Hahó! Yuri! Ott vagy?-újra kérdeztem ordítva.-Na, jó lemegyek ordítottam be.
De csak azért ordítottam, hogy talán erre kijönnek. Benyitottam. Nem volt ott senki.
-Mivan?-nem értettem semmit. Az ablak nyitva volt. DE AKKOR SEM VOLT SENKI!-Yuriii! Hol vagy?
Kinéztem az ablakon. Ott volt egy kupacban az összes barátom.
-TE..TESSÉK?
Gyorsan lefutottam az udvarra.
-Miért nem szóltatok nekem, hogy itt vagytok?-kérdeztem tőlük rémülten.
-Mert.-mondta Lia.-De te nem csináltad meg.
-NEM! ITT VAGYOK!
-Jól van. Csak nyugi. Nyugi, nyugi, nyugi...
Ezt ismételgette a fülembe Lia.
-Kuss!-rá ordítottam.
-Na, indulunk?-kérdezte Lula és Yo egyszerre.
Egymásra néztek. Kipirultak.
-Megyünk.-mondta végül Amy.
Elindultunk. Egy erdő előtt megálltunk.
-Csakis előre mehetünk.-mondta Yuri. A két mellettibe nem szabad menni.
-Miért nem?-kérdezte Yo.
-Mert veszélyes.-ügyesen és okosan, mondta Amy.
-Én bemegyek a halálért.-mondtam és elindultam a jobb oldal felé.
Yuri megfogta a kezemet.
-Ne, tedd.-mondta Yuri.
-De, de.-mondtam és kihúztam a kezemet a kezéből.-Amúgy kalandot akartok keresni. Nem, de?
-Őőőő...talán de...DE VESZÉLYES!-mondta Lia és rémülten felém fordult.
-Na, gyertek!- megfogtam Yo kezét.
Elindultunk nem történt semmi. De 10 másodperccel egy démon állt előttünk.
-Sziasztok!-köszönt nekünk.
-Tűnj innen!-mondta Yuri és sárgára váltotta a szemét.
-Úgy ahogy mondja.-mondta a tesóm is, és előtte vette a kristály kardját.
A tesóm elém állt. Mert én nem tudok harcolni.
-Csak annyit mondok nektek, hogy annak a lánynak (rám mutatott) egy tűz nyaklánca lesz. A Gyilkosság Lánca.-folytatta a démon.
Én csak rémülten néztem rá.
-Mi az? Micsoda?-a tesómat félre lökve kérdeztem.
-ÁÁÁ! Szóval még te se tudod. Te a régebbi időkben megölted az összes démon hadsereget.
-ÉNN!-kérdeztem és magamra mutattam.
-Igen, te. Te hát nem is emlékszel rá, mert akkor nem is éltél. Csak az őseid.-koppintott egyet a lábával.
A fákból leestek kártyák. Elém egy olyan kártyát kaptam amin egy...GYILKOSSÁG NYAKLÁNCA!
-De pontosan mi is ez?-kérdezte Amy.-EZ EGY LEVEGŐ ERŐ!
Felsorolom ki mit kapott:

Én (sajnos): GYILKOSSÁG NYAKLÁNCA

Yuri: SZUPER ERŐ

Yo: PAJZS

Amy: LEVEGŐ ERŐ

Lia: SZUPER LÁTÁS

Lula: HIPER GYORS SZÁRNYAK

-Átversz minket!-mondta Yuri.
-DEHOGY! Én csak kicsi segítséget adok nektek nehogy meghaljatok.-a démon mondta és elrepült.
-Jah, persze.-mondta Lula és előre ment.
-Én egy kicsit hiszek neki...-mondta Lia, és Lula mellé futott.
Nahát! Én vagyok az a idióta akinek az ősei megöltek egy nem tudom micsoda hadsereget. ÁÁ!
De szerencse 1 perccel később egy fényesebb helyre értünk. YUPII! De még akkor sem jutottunk sehová.
-Fürödjünk!-mondta Lia miközben egy tóra mutatott.
-Őőő...izé...fürdőruha...-mondta Yo és közben kipirult.
-Ruhában is lehet nem baj ha vizes lesz!-mondta Amy és elfutott a tóig.
-Ok.-Yuri felemelt és gyorsan elvitt a tóig.
-Gyors vagy...-mondtam kipirultan.
De miért is csinálta ezt? A franc tudja! Na, ruhában bementünk fürödni. Szerencsére nem volt mély a tó, mert én nem tudok úszni.
-NEM!
-DE!
-NEM!
-DEE!
Ordítoztam Liával, hogy nem megyek be a vízbe, mert ez a ruha nem vízálló.
-A miénk se az, Lucy!-mondta Lia miközben lökdöste Yot.
-Oké, tudom.-mondtam és bementem a vízbe.
Ültem, csak ültem, ültem miközben...
-Yuri! Ne karolj át!-mondtam és le akartam venni a kezét a vállamról.
-De már a csajom vagy.
TESSÉK?! Én tuti nem vagyok a csaja!
-ÉN NEM VAGYOK A CSAJOD!-mondtam miközben sikerült levennem a kezét a vállamról.
Na, akkor csöndben maradt. Arrébb húzódott és elkezdett beszélni Amyvel. Na, én csak néztem Yurit meg Amyt ahogy beszélnek. Gyorsan lebuktam a víz alá és megláttam egy...CHILIE!
(Chilie: saját kitalált furcsa lény, aki nagyon okos, mindig őrzi a víz alatti kapukat, egy misztikus szörny. Kiejtési cél: Csilé.)
Gyorsan kivettem a fejemet a vízből és mondtam:
-CHILIE!
-Mi van?!-kérdezte Yo és oda jött hozzám.
-C...chi...lie...-én csak dadogtam és mutogattam a chilie alvó testét.
KINYITOTTA! Kinyitotta a szemét! Valami megfogta a jobb lábamat...a chilie keze volt!
-Ááá!-sikítottam mielőtt elnyert volna a víz.
Valahol egy fa odvas helyre érkeztem. Egy lány volt előttem...OU!
-Ou...te miért vagy itt...-mondtam miközben fogtam a fejemet.-Te nem a suliban kéne dolgoznod?!
Ott volt mögötte a CHILIE! Újra szóhoz jutottam:
-TÉGED ELRABOLTAK OU?
-Nem dehogy! Én itt is szolgálok.-mondta és a chilie-re mutatott.
Akkor viszont bámultan. Egyszer chilie, Ou, chilie, Ou, chilie, Ou...
-VIGYÁZAT!-valami hallatszott fentről. Csakis Yo lehetett  meg a többiek. Egy kupacban leestek.
Akkor a chilie megfogta a két kezemet. Kígyó szemével nézett rám, és köszönt nekem:
-Köszöntelek!
-Őőőő...szia?-mondtam miközben néztem a csillogó bigyókat.-Azok meg micsodák?
-Az a összes Gyilkosság nyaklánca.-mondta és mutatta.-Az a húsz a legerősebb. És ami neked van az a leges legerősebb Gyilkosság nyaklánca.
 MI NEKEM?! Akkor a pillanatban...
-HAPCIII!-ez pontosan én voltam. Piros volt az egész fejem.
-Mi van veled?-kérdezte Lula miközben nagy nehezen kiszabadult a kupacból.
-Allergiás vagyok a chilie-re.
Akkor a chilie elengedett és egy picit távolabb ment.
-És ez meddig tart?-kérdezte a chilie aki nagy rémülten nézett engem.
-Elég sokat szippantottam a te undorító illatodból ezért ma meg holnap reggelig fog tartani.-mondtam miközben egy zsebkendőt kaptam Ou-tól.
-Aha.-mondta Yuri mikor ő jött ki az utolsónak a kupacból.
-Na, akkor menjetek ki innen. Nem akarom hogy a lány tovább kapja tőlem az allergiát.-mondta chilie és Ou-val együtt kinyitottak egy ajtót. Kiérkeztünk egy erdőbe.
-HAPCII!-hapciztam újra egy jó nagyot.-Fáradt vagyok...
Pont jókor mondtam, mert este volt.
-Beszéljünk egy kicsit.-mondta Amy mikor már szalmát is találtunk és tüzet gyújtottunk.
-Én alszok...-mondtam miközben fújtam az orromat. A tesóm mellett ültem és a fejemet a vállára hajtottam.
És elaludtam.
-Cukika.-csak ennyit hallottam ahogy mondja Lia.-Aludjunk mi is...
Yo lerakott a szalmára, és betakart. Elaludtunk.
"Jó éjszakát!"

2. fejezet (Randi...mi van?)

-Jó reggelt!
Valaki köszönt a fülembe.
-HAHÓÓÓÓ! SULI!-Amy még hangosabban ordított a fülembe.
-Jó...felkelek.-mondtam és már Amy az egyenruhában volt. Jól állta rajta, mint minden más.
-Vedd fel az egyenruhát aztán pakold be a könyveket.
-Ok máris.
Felvettem hamar az egyenruhát és bepakoltam a könyveket.
-Cukin áll rajtad az egyenruha.-mondta és kettő copfba kötötte a haját, és kettő citromsárga masnit rakott a hajába.-Csináld meg a hajadat te is.
Nem tudtam, hogy milyen legyen a hajam...de rájöttem, hogy hogy lesz. Összefontam a hajamat kettőbe.
Szerintem jól néztem ki. Kimentünk az ajtón. Elindultunk balra és egy iskolai folyosóra értünk.
-Ott van a tesóm...oda mehetek hozzá?-kérdeztem és cuki fejjel próbáltam nézni.
-Persze. Azt csinálsz amit akarsz.-mondta Amy és mosolygott egy jót.
Odafutottam Yohoz és megfogtam a kezét.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Jó reggelt.-vissza köszönt.
-Valami baj van?
-Nem, dehogyis. Csak fáradt vagyok.
-Én jól aludtam.-mondtam és még jobban megszorítottam a kezét.-Az ágyad kényelmetlen volt?
-Aha.-mondta Yo.-Jah, ott van az osztály termünk.
-Tényleg, a lapokat odaadtuk Mary igazgatónőnek?
-Igen, ma reggel odaadtam neki.
-Ok...-kipirultam egy kicsit de nem tudom miért.
Bementünk az osztályba és...
-Álljatok meg ott az ajtó mellett!-ordította egy férfi tanár.
Megálltunk ketten Yoval.
-Yo...izé...mivan ezzel a tanárral?-kérdeztem rémülten Yotól.
-Fogalmam sincs.-mondta ő is rémülten.-Talán valami rosszat csináltunk?
Nem válaszoltam semmit. Csak néztem, néztem, néztem és egyszer csak...
-Mutatkozzatok be!-mondta újra a tanár és arrébb ment.
Hát ezért álltunk meg!
-Üdv! Az én nevem Yo.-Yo mondta és leült egy padba.
-Ü...dv! Az én nevem pedig...izé...Lucy.-mondtam és az egész osztály elkezdett röhögni kivétel a barátaim(ha azok).
-Ülj a hátsó padba.-mondta a tanár úr és már vette elő a könyvet.
-Szia!-köszönt nekem valaki mellettem. Egy fiú volt. Hát ki volt az? Yuri! Ki más! Én mindig a bénák mellé ülök. De azért vissza köszöntem:
-Szia!
Tanár úrat Drake-nek hívták. Matek tanár volt. A matek sohasem ment nekem.
-"Hogy a francba kell megcsinálni!"-gondoltam magamban és majdnem sírva fakadtam.
Valami a lábamhoz gurult. Egy papírgolyó volt. Biztos Yuri volt. Pont engem nézett.
Benne volt a papírgolyóban, hogy:

Nahát a feladat!

-Köszi!-odasúgtam Yurinak.

-Nincs mit!-visszasúgott nekem és rám mosolygott.

Én őszintén szólva kipirultam. Hogy lehetek ilyen hülye egy lúzerbe BELEZÚGTAM! De várjunk, ez csak egy óra amiben segített nekem. Az semmi.

***

Na, jó belé vagyok ESVE! A harmadik órán (főzés volt), nem tudtam jól összekeverni a lisztet a tejjel meg a tojással, ezért odajött hozzám megfogta a két kezemet, és megmutatta, hogy keverjem meg jól. Akkor meg még jobban vörös volta fejem mint az első órában. HÜLYE VAGYOK!  De senkinek se mondhatom el, mert akkor cikiznek meg lefikáznak. Az egyik szünetben odajött hozzám Yuri.

-Őőőő...szia.-mondta és vakarta a fejét.

-Szi...a...-mondtam és piros lett a fejem.-Köszi, hogy... segítettél az első... és a harmadik órán.

-Szívesen!-és boldogan mondta Yuri.-Izé... nincs kedved suli után menni egy cukrászdába?

NEM HISZEM EL! Randira hívott!

-Őőő...oké...miért is ne.-mondtam és elnéztem.

-Akkor talizunk!

-Ok! Szi...-befogtam a számat nehogy valaki észrevegye.

Az ötödik órán viszont nem volt ott a padban. De pont jókor ment el, mert akkor tudok arra a tantárgyra figyelni ami a kedvencem, és nem RÁ. Amikor vége lett a sulinak akkor rögtön a szobámba futottam, nehogy Amy ott legyen. Gyorsan felkaptam egy tök szép ruhát kibontottam a hajamat és egy hajpántot raktam a hajamba.  Fel vettem a legcukibb cipőmet és táskámat. Kimentem az erkélyre és bezártam az ajtót. Leugrottam az erkélyről(mert ugye tudok repülni), és a sport pályákhoz futottam nem volt itt senki csak Yuri meg én. Velem szemben volt és egy csokrot tartott a kezében.

-Őőő...ez a tiéd!-mondta és felém nyújtotta.

-Köszönöm.-mondtam és elindultunk kifelé az akadémiából.

-A bátyád nagyon jó fej.-mondta és felém fordult.

Én teljes erőmből kipirultam.

-Köszike.-mondtam és a csokorra néztem ami gyönyörű szép volt.-És téged miért vettek fel a suliba?

-Nem tudom csakis jó okból.

-Aha.

-Na, és téged?-kérdezte tőlem Yuri.

-Én se tudom. De a tesóm egy videót felrakott az akadémia honlapjára amin én éneklek és a tesóm meg zongorázik.-elmondtam, mert csak ennyit tudok.

-Te tudsz énekelni?

-Igen, egy picit.

Csodálkozott. Megálltunk, mert itt volt a cukrászda.

-Menj be.-mondta és kinyitotta nekem az ajtót.

Ez már túlzás! Leültem egy asztalhoz.

-Mit szeretnél?-megint hozzám szólt Yuri.

-Egy narancsos sütit szeretnék.-mondtam és előakartam venni a pénzemet de...

-Majd én kifizetem.

Már el is ment. Megvette nekem a narancsos sütit. Jól nézett ki!

NYAMI!

Ő meg egy epres sütit vett.

Yuri: Epres a kedvencem!

-Milyen a süti?-kérdezte mikor megette a felét.

-Finom.-mondtam és rá mosolyogtam.-HŰ! Te aztán gyorsan eszel!

-Farkasember vagyok. Na, azért.

-Te az vagy?

-Igen.-mondta és már meg is ette a sütit.-És te látom szellem vagy.

-Aha.-mondtam és aztán én is megettem a sütit.-Fincsi volt! NYAMI!

Megtöröltem a számat. Kimentünk az ajtón és azt mondta, hogy menjünk egy parkba. Én igent mondtam.

Egy tóba belemártottuk a lábunkat.

-És volt már...neked... tudod pasid?-kérdezte Yuri tőlem.

Ránéztem. Felnevettem.

-Nem volt nekem még soha!-mondtam neki. És megfogott... megcsókolt.

Mikor elengedett kipirultam és csodálkozva néztem rá.

-Yuri...most komoly? CSÓK!-mondtam neki de nem ijedt meg.

-A randi végén mindig csók van.-mondta és megfogta a jobb kezemet.

-Igen tudom, csak most ilyen hirtelen nem esett jól...

-Bocs.

-De ha akarod megcsinálhatod megint. Ok?-sosem mondtam senkinek ilyet.

-De ha te akarod?-kérdezte Yuri.

-Izé...nem mondtam senkinek ilyet...igen.

Megfogta mind két kezemet és újra megcsókolt. Ez egy kicsit normális csók volt.

Elengedett és aztán rám mosolygott, mondta:

-Ez azért volt, mert szeretlek.

Na, nekem nem mondott senki ilyet. És velem meg se történt ilyen...

***

Mikor hazaértünk befutottam a szobámba. Az ágyon ült Amy, kérdezte:

-Hol voltál?

-Izé...egy virágot vásárolni!-mondtam és már egy vázába beleraktam.-Szeretem a színes dolgokat.

-Ok.

-Most kimegyek az erkélyre.

-Tőlem.-mondta Amy miközben festett valamit.

Kimentem. Bezártam az ajtót. Nagyon sok szép dolog van itt az akadémián kívül meg belül. Megláttam valakit. Yuri...neki volt dőlve egy fának és kipirulva nézte az eget. De aztán gyorsan valahova elfutott.

Jah, tényleg! Ma jól ki kell aludnom magam, mert megyek holnap Amy-val meg a többiekkel babát ásni.

Bementem a szobába. Amy aludt. Mert ugye este volt. Végül pizsamát vettem és lefeküdtem. 

"Sosem felejtem el a két csókot egymás után Yuri."

1. fejezet (Vacsora és beszélgetés)

Na, most nektek elmesélek egy történetet a mi hős tettünkről. A nevem Lucy. A történet itt kezdődik egy szép napon...
-Hova megyünk?-kérdeztem a bátyámtól.
-Suliba. Magyarán egy akadémiába.-mondta a tesóm.
-Tessék?! Nekem nem is mondtál ilyet!
-De felvettek minket egy akadémiába.
Elővett egy lapot és megmutatta:

Üdvözöljük önöket az akadémián! 

Az akadémián kirándulásról, tanulásról, versenyeken és ünnepségekről lesz szó.
Önök 9-sek lesznek Lucy és Yo. (tesóm) A 9 - A osztályba fognak járni. Kérem csináljanak egy
bemutató lapot, amit kérem szépen nekem adjátok. Köszönöm, hogy nálunk fognak járni!

Mary igazgatóné

Nagyon lassan olvastam el, de sikerült.
-Hogy gyorsan odaérjünk egy biciklit kölcsönöztem ki.-mondta és rámutatott a biciklire.
-Rendben...de...izé... hol kapaszkodok?-kérdeztem de már tudtam, hogy át kell karolnom.
-Karolj át.
-Ok.
Elindultunk. Sok szép helyet néztünk meg és láttunk. Hűűhááztam sokat de őt nem zavarta. Mióta a szüleink meghaltak, azóta csak benne bízhatok. Tettünk pár kitérőt, ahol inkább házak voltak mint szép és híres helyek.
-Vegyünk egy italt?-kérdezte egy idő után, és rám mosolygott.
-Ha lehet...-és én vissza mosolyogtam.
Megálltunk egy közeli bevásárlóközpontban, ahol egy narancslevet vettünk és kettő szendvicset.
-Mikor érünk oda?-kérdeztem.
-Befordulunk aztán meg egyenesen ott lesz az akadémia.
Jah, el is felejtettem, hogy az akadémián bent kell aludni nem egy házban. Találtunk egy bicikli megállot az akadémián, oda leraktuk a bicajt. Bementünk az ajtón aztán egy hölgy köszönt nekünk.
-Jó estét kívánok önöknek! Ha jól tudom önök azok a bizonyos testvér.
-Igen, mi vagyunk azok a bizonyos testvérek.-mondta a tesóm.
-Őőő...hol van a húga?
Yo háta mögött voltam. A nő nagyon kedvesen rám mosolygott. Én csak meg néztem, mint egy nem normális. Yo megfogta a kezemet, mert ugye kellett mennünk az igazgatói irodába. Akkor én be voltam tojva, mert nem szeretek sok ember előtt lenni. Megérkeztünk, csak egy lány volt ott meg biztos az igazgató.
-Üdvözlöm önöket!-mondta az igazgató. -Ő  itt a diáktanácselnök, Lia.
-Sziasztok! Lia vagyok. Ha valamit nem tudtok csak szóljatok nekem.-mondta a szárnyas lány biztos egy angyal. Bár én is fantázia lény vagyok meg a tesóm is. Én szellem a bátyám meg kristály harcos.
-A...hogy is mondjam...a szolgálólány Ou elkísér a szobátokba. Külön lesztek, mert lány és fiú nem lehet együtt. Megmutatom a fürdőszobákat és a sport pályákat.-mondta Lia és kivezetett minket az irodából.
Megmutatta Ou a fürdőszobákat (külön, mert nem együtt van a szobával), kint a pályákat meg a nyugodt helyet, és végül a szoba.
-Ki lehet díszíteni ahogy akarjátok. De nem az egész szobát, mert szobatársaitok lesznek.-mondta Ou. -Yo, neked egy szobával arébb lesz a szobát.
-Kösz.-mondta Yo és már be is ment.
-Neked itt van.
Nem szóltam semmit csak benyitottam. Egy lány volt ott csinos narancssárga ruhában. Fekete haja volt lófarokba kötve. Megfordult és köszönt:
-Szia!  Biztos te vagy Lucy. Én leszek a szobatársad. Az én nevem Amy.-mondta a lány akinek gyönyörű arca volt.
-Szi...a-mondtam, mert kicsit ijesztően beszélt hozzám.
-Szellem vagy. Mert a szellemek szoktak ilyesmi ruhákat hordani. Úgy tudom.
Hosszú ruhában voltam és fekete volt. Volt rajta pár masni. A szellemeknek ez a divat. A háta mögött volt egy szép lapát.
-Te meg egy sírásó.-mondtam és közben a lapátot néztem csillogó szemmel, mert szép tiszta volt a lapát.-Szép a lapát.
-Jah, köszi...most tisztítottam le.-mondta és egy kicsit kipirult.-Tényleg! Óóóó! Megfeledkeztem a vacsoráról!
-Vacso...
Mielőtt kimondtam a szót, megfogta a kezemet és kimentünk az ajtón. Nem tudtam, hogy miért mondta, hogy vacsora. Mikor leérkeztünk a harmadik emeletről futva, akkor kinyitott egy ajtót.
-Ez az ebédlő. Itt szoktunk reggelizni, ebédelni és vacsorázni.-mondta Amy és rámutatott az asztalokra.
Megláttam a tesómat. Jót röhögött egy fiúval. Csakis a szobatársa lehetett.
-Oda fogunk ülni.
Újra futni kezdtünk egy asztalhoz, tele volt lányokkal. Mind szép volt. Az egyik vámpír, a másik ugye a diáktanácselnök volt. És hát még mi voltunk.
-Szia Lia, szia Lula!-köszönt Amy nekik.
-Szia Amy!-köszönt vissza teli szájjal a vámpír lány.-Ő...kicsoda???
-Az új lány.-mondta Lia.-Szerintem tök CUKIII!
Néztem őket mint egy hülye. Leültünk. Elkezdtek beszélni csomó csajos meg jó dologról, amire nem tudtam válaszolni.
-Melyik a kedvenc filmed?-kérdezte Lia.
-Ki tetszik neked innen?
-Mit olvastál ki először?
-Mi...
-Bekussolni!-ordítottam rájuk.
Megrémültek.
-Bocsi. Túl sokat kérdeztünk tőled.
Sajnálatosan néztek lefelé.
-Bocsi, hogy ilyen hirtelen rátok ordítok csak én is szeretnék válaszolni meg kérdezni.
-Jól van, kérdezz!-mondta Lula és egy fánkot nyomott a szájába.
-Kiül a tesóm mellett?-kérdeztem, és rámutattam  tesóm melletti fiúra.
-Az a tesód?-kérdezte Amy.
-Aha.
-Jah, az meg Lula bátyja. Yuri. A mi osztályunkba jár. Egy nyomorék.
-Az.-mondta Lula.
A saját tesójára mondja, hogy nyomorék. Bár én is szoktam mondani a tesómra. Hihi...
-Na, én befejeztem a kaját.-mondta Lia és felállt.
-Én is.-teli szájjal mondta Amy.
-Te kész vagy?-kérdezte Lula, és rám nézett.
Én még mindig Yurit és Yot bámultam. Ő már be is illeszkedett. Búsult fejjel lenéztem.
-HAHÓÓÓ!-ordított Amy a fülembe.
-Jah, bocsi.-mondtam és kivittem a kaját a szemetes kukába.
Mikor már az ajtó felé tartottam valaki megfogta a kezemet. Yo volt az.
-Szia!-köszönt nekem.
-Őőőő...szia...-mondtam és elakartam indulni de vissza húzott.
-Milyen a suli?
-Jó?
Nekem mindig ez volt a válaszom, ha ezt kérdezte. Felnevetett.
-Szia, biztos te vagy Yo.-köszönt Yonak Lula.
-Te meg Lula.-válaszólt a bátyám.
-Most be kell menni a szobákba.-mondta Amy.-Majd holnap talizunk Yo!
-Ok! Jó éjszakát!
Amy-vel felmentünk nagy nehezen a harmadik emeletre. Miért is oda raktak minket? Na, mindegy.
-Lezuhanyzok. Ok?-kérdezte Amy.-Jah, te is jöhetsz, mert többen is lehet zuhanyozni.
-Nem én már reggel lezuhanyoztam.-mondtam és az ágyba dőltem.
-De...tiszta kosz vagy.
-Majd holnap kimosom a ruhámat.
-Ok.-  mondta és kiment az ajtón.
Jó puha az ágy. Elő vettem a ládikom és az albumot kivettem belőle (amúgy kicsi ládikó van nekem, nem nagy).
-Ez volt az első fesztiválom Yoval.-mondtam és rámosolyogtam a képre.
-Ez meg plüsscica kép, mikor megkaptam a plüsscicát!
Ránéztem a plüsscicára. Nagyon régóta megvan nekem. Mindenhova elviszem.
-VISSZAJÖTTEM!-ordított Amy, pizsamában volt.
-Jah, a  pizsamát  fel kell vennem!-mondtam és rácsaptam a fejemre a kezemet.
Bementem a vécére és pizsamát vettem.
-Kész.-mondtam és a tükörbe néztem. Néztem milyen szép vagyok. De vannak nálam szebb lányok. Visszamosolyogtam a tükörbe. Kimentem az ajtón. Amy egy egyenruhát tartott a kezében.
-Ez lesz az egyenruhád.-mondta és felém mutatta az egyenruhát.
-Ide egyenruha kell?-kérdeztem és elvettem a kezéből.
-Igen. És...mi szoktál csinálni hétvégenként?
Ránéztem és a szekrénybe raktam az egyenruhát.
-Blogot írni. Mert van egy blogom.-mondtam és leültem az ágyra.- És még kimenni a levegőre rajzolni.
-Aha.-mondta Amy és már mondta tovább.-És...nincs kedved megnézni szombaton, hogy hogy ások el egy embert?
-Nem akarok hullát látni.
-De csak egy műbabát ások el.
-Jah...-mondtam és csillogott a szemem.
-De jöhetnek a többiek is ha akarod?-kérdezte oda hajolt hozzám.
-Jó, lehet...de kicsit hajolj távolabb.
-Bocsika. De nem vagy fáradt?
-Egy kicsit.-mondtam és a takarót magamra húztam.
-Oké, akkor feküdjünk le.-mondta és lekapcsolta a villanyt.
-Jó éjszakát!-mondtam és mosolyogtam rá.
-Jó éjt!-mondta ő is és visszamosolygott rám.